Minden év tavaszán van egy hétvége, amikor Szlovákia, Csehország és Magyarország geodéta szakközépiskolái találkoznak, hogy megmérettessenek. Ezt a hagyományt 2006-ban mi teremtettük meg. Pontosabban Fodor Pali kollégánk fejéből pattant ki az ötlet, ami egyre nagyobb népszerűségnek örvend.
A jubileumi 10. évad megszervezését különböző szervezési és főleg anyagi okok miatt Pécs vállalta magára. A Pollack Mihály Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium tanárai és diákjai fogadtak minket 2015. április 17-én a kora délutáni órákban a versenyközpontjának kinevezett kollégiumban. A négy órás utazás után elszállásoltunk és nyakunkba vettük a várost. Míg Klincko Karcsi a házigazdáknak segített leküzdeni a nyelvi nehézségeket a szlovák és cseh vendégek fogadásánál, addig Tóth Jutkával és a hat versenyző diákunkkal együtt végigsétáltunk a belvároson. A Széchenyi térig eljutva számos ismerős épület, utcarészlet fogadott. De a Dzsámi, a Nádor Szálló, melynek ugyan csak a homlokzatát újították fel pár évvel ezelőtt adta meg a városnéző séta alaphangulatát. Persze kihagyhatatlan volt a „lakatos” kerítés, a Cella Septichora ókeresztény emlékeivel, amit ugyan csak felülről néztünk meg az üveggel borított téren állva. A pécsi püspökség ezeréves fennállásának jelképe, a Bazilika láttán aztán egyrészt elállt a lélegzete még az építészet iránt kevésbé érdeklődő diákoknak is, másrészt elszomorodtunk arra gondolva, hogy Losoncon az egyik legrégibb épület milyen romos állapotban van. Belépve a székesegyház épületébe várt csak az igazi „csoda”, hiszen a beltér kialakítása és díszítése valódi pompáját csak halk suttogásunk és a fényképezőgépek kattogása törte meg. A sétáló utcában odaköszöntünk az utcán „üldögélő” Weöres Sándornak, a Pécsi Nemzeti Színház felújított épülete előtti szökőkutaknál fotózkodtunk, és persze nem maradhattak el a ma oly divatos szelfik sem. Persze miért is ellenőrizték volna a diákok még itthon, hogy a GPS működik a benne található elemekkel? Könnyebb volt Pécsen beszerezni új ceruzaelemeket.
Felkészülve a szombat délutáni városismertető versenyre, ami végül elmaradt, térünk vissza szálláshelyünkre, ahol vacsora után hivatalosan elindult a 10. Nemzetközi Geodéta Ötpróba, amelyre 16 szakközépiskola nevezett be. Mindenki figyelemmel próbált koncentrálni a verseny szabályzatára, amelyet a továbbra is tolmácsnak kikiáltott Klincko Karcsi fordított szlovákra, hogy a magyarul nem beszélők is megértsék azokat. De egy idő után a legtöbb résztvevő keverte az időmérés szabályát.
Szombat reggel. Hűs, mondhatni csípős levegő fogadott a kollégium udvarán. Már attól tartottunk, hogy csuklyával a fejünkön visznek ki minket, segíteni szándékozó tanárokat a verseny egyes állomáshelyeire, ahova beosztottak minket, olyan mértékű volt a titkolózás. Egész nap a 6 fokos melegnek épp nem nevezhető időben dideregtünk a Lapison. A tanárok agytekervényeit is megerőltető tesztet a legtöbben fél óráig töltötték ki. Mivel a helyi túlélőtúrának is ugyanitt volt az egyik útbaigazító pontja, volt olyan időszak, amikor épp azt sem láttuk, merre vannak a mi versenyzőink, akkora tömeg jött össze „nálunk”. Az elmúlt évek hagyományaihoz híven Budapest megint bolyongott valahol a Mecsekben. Bár (a hibás) kiértékelő táblázat szerint a Tubes kilátónál, a TV toronynál és a Flora pihenőnél még megjelentek, sem hozzánk, sem a kisréti esőbeállóra már nem jutottak el (egyébként olyan információ terjedt, hogy a rajt után rögtön eltévedtek, mert rosszul táplálták be a GPS-be a koordinátákat).
Világos volt számunkra, hogy akkora csúszással zajlanak az események, hogy a történeti vetélkedő elmarad. Így is történt. A verseny kiértékelése, a díjak átadása még így is csúszott. A gyorsasági versenyszámnak semmi köze nem volt a geodéta versenyhez, sima tájfutó verseny lett belőle. A másik kategóriában viszont a másodikosaink helytálltak. Sikerült földmérő tudományukról meggyőzni a többieket, hiszen Pozsony előtt és Zsolna mögött a második helyen végeztek. Harmadikosaink szárnyaszegetten könyvelték el a sokadik helyezést. Viszont, mikor kézhez kaptuk a versenylapjaikat, összeszámolva pontjaikat (talán) megnyerték a versenyt. Díjat ugyan nem kaptak érte, de a dicsőség a szemünkben mindenképpen az övék. A hibás kiértékelés a szervezés számlájára írható fel, és nem megbocsátható.
Kicsit keserű szájízzel, de azért még vasárnap reggel is elindultunk bebarangolni a baranyai megyeszékhely belvárosát. Persze az idő sokkal jobb volt, mint előző nap, de ez már az ötpróbák védjegye. Sok szép emlékkel gazdagodva jöttünk haza arra gondolva, hogy milyen szép is lenne hosszabb időt eltölteni a mediterrán városban.
Každý rok sa počas jarného víkendu stretávajú geodeti stredných odborných škôl zo Slovenska, Čiech a Maďarska, aby si navzájom zmerali sily. Túto tradíciu sme založili my v roku 2006. Presnejšie, myšlienka sa zrodila v hlave nášho kolegu Pavla Fodora a teší sa čím ďalej väčšej obľube.
Organizácie 10. jubilejného ročníka sa kvôli rozličným organizačným a hlavne finančným dôvodom ujalo mesto Pécs. 17. 04. 2015 v skorých popoludňajších hodinách nás privítali učitelia a žiaci Strednej priemyselnej a odbornej školy Mihálya Pollacka v budove internátu slúžiaceho ako centrum pretekov. Po štvorhodinovej ceste sme sa ubytovali a prezreli sme si mesto. Kým sa Karol Klincko snažil zdolať jazykové bariéry a pomôcť ubytovať slovenských a českých hostí, spolu s Judkou Tóthovou a šiestimi súťažiacimi študentmi sme sa poprechádzali v centre mesta. Smerom k Szécsenyiho námestiu nás privítalo veľa známych budov a ulíc. Ale mešita a hotel Nádor, ktorého fasádu pred pár rokmi obnovili, určili základnú atmosféru našej prehliadky. Neodmysliteľnou súčasťou prechádzky boli plot zamilovaných a Cella Septichora s pamiatkami po prvých kresťanoch, ktoré sme obdivovali zhora cez presklenú časť námestia. Po zhliadnutí Baziliky, ktorá symbolizuje tisícročnú existenciu biskupstva v Päťkostolí, sa zatajil dych ešte aj študentom, ktorí sa menej zaujímajú o staviteľstvo, na druhej strane sme zosmutneli, keď sme si pomysleli, v akom zruinovanom stave sa nachádza v Lučenci jedna z najstarších budov. A keď sme vstúpili do dómu, až vtedy na nás čakal naozajstný zázrak, keď nádheru vnútornej architektúry a výzdoby narušil len náš tichý šepot a klikanie fotoaparátov. Na pešej zóne sme sa pozdravili na ulici vysedávajúcemu Sándorovi Weöresovi, odfotografovali sme sa pred fontánami zrekonštruovanej budovy Národného divadla v Pécsi, no a nevynechali sme ani dnes tak obľúbené selfie. Prečo by mali študenti skontrolovať doma, či baterky v GPS prístroji fungujú? Jednoduchšie bolo v Pécsi zháňať nové tužkové baterky.
Pripravení na sobotňajšiu dopoludňajšiu súťaž v spoznávaní mesta, ktorá sa nakoniec nekonala, sme sa vrátili na internát, kde sa po večeri oficiálne začal 10. Medzinárodný geodetický päťboj. Všetci sa pokúšali skoncentrovať na pochopenie pravidiel súťaže, ktoré tlmočil do slovenčiny Karcsi Klincko, aby aj po maďarsky nehovoriaci súťažiaci všetkému porozumeli. Ale po istom čase väčšina účastníkov poplietla pravidlá merania času.
Sobota ráno. Chladný sychravý vzduch nás vítal na dvore internátu. Nazdávali sme sa, že hádam s kapucňami na hlavách nás - pomáhať pripravených učiteľov, vyvezú na vopred určené stanovištia, taká bola miera utajenia. Celý deň sme sa triasli v šesť stupňovom chlade. Test, ktorý dal zabrať aj mozgovým závitom učiteľov, vyplnila väčšina behom polhodiny. Keďže na tom istom mieste bol aj kontrolný bod miestnej túry na prežitie, mali sme aj taký časový úsek, keď sa “u nás“ zišiel dav, takže sme ani nevideli, kde sú naši súťažiaci. Verný tradícii z predchádzajúcich rokov Budapest opäť zablúdil na teréne. Aj keď podľa (chybnej) vyhodnocovacej tabuľky prešli Tubes výhliadku, TV vežu a odpočívadlo Flora, k nám a ani na rozmočenú lúku sa už nedostavili (ostatne, rozšírila sa informácia, že zablúdili ihneď po štarte, lebo zle zadali údaje do GPS prístroja).
Bolo nám jasné, že súťaž prebieha s takým meškaním, že historický kvíz odpadne. Tak sa aj stalo. Už samotné vyhodnotenie prvej časti súťaže a odovzdanie cien prebehlo s omeškaním. Rýchlostné preteky nemali nič spoločné s geodetickou súťažou, stali sa jednoduchým cezpoľným behom. V druhej kategórii nás reprezentovali druháci. Podarilo sa im presvedčiť ostatných o ich zememeračských vedomostiach, veď pred Bratislavou a po Žiline skončili druhí. Tretiaci smútili nad nelichotivým umiestnením, ale keď sme dostali do ruky súťažné listiny a sčítali body (hádam) vyhrali súťaž. Odmenu nedostali, ale pochvala patrí v našich očiach im. Chybné vyhodnotenie možno pripísať organizátorom a je neospravedlniteľné.
S trochu nahorkastým pocitom krivdy, ale predsa, sme sa v neďeľu vybrali objavovať centrum župy Baranya. Pravdaže počasie bolo oveľa lepšie ako v predchádzajúci deň, ale to je už tradíciou IG5. Obohatení o mnoho pekných spomienok sme sa vracali domov, mysliac na to, aké by to bolo pekné, môcť tak stráviť dlhší čas v tomto mediteránskom meste.
