Viete, čo znamená slovo tradícia? Ide o súhrn zvykov, ktoré sa prenášajú z pokolenia na pokolenie. Tradícia je veľmi cenným vlastníctvom a našou povinnosťou je toto bohatstvo udržiavať pri živote a odovzdávať ďalej.

Množstvo tradícií sa viaže práve k jednému z najväčších sviatkov, Vianociam, ktoré už naozaj netrpezlivo klopú na dvere. Neodmysliteľne k nim patria aj vianočné koledy. Ich korene siahajú až niekoľko storočí dozadu. Koledovanie je starodávny zvyk, ktorý mal ľuďom priniesť zdravie, šťastie, hojnosť v osobnom, rodinnom živote, ale aj v hospodárení. Tieto tradičné obchôdzkové obrady sa však vo všetkých kútoch Slovenska nezachovali. Pre mnohých z nás sú koledníci ozajstnou atrakciou. Mali sme to šťastie, že na koledu zavítali koledníci aj k nám. Muzikantom folklórneho súboru Podpoľanček z Detvy, v ktorom na kontrabase hrá študent našej školy Šimon Dom, sa vynikajúco podarilo zdokonaliť predvianočnú atmosféru. Pri tónoch ľudovej muziky pookrialo srdiečko aj tým, ktorí si doteraz mysleli, že ľudová hudba už nie je „in“.

Pri vianočnom stromčeku sme si spoločne vychutnali vianočný punč, ktorý pripravili pani profesorky I. Balážová a K. Galová.

Piatok pred vianočnými prázdninami sa nám naozaj vydaril.

Už nám neostáva nič iné, len si vzájomne zaželať pokojné a požehnané vianočné sviatky.

 

Tudod, mit jelent a hagyomány szó? Nemzedékről nemzedékre öröklődő szokások gyűjteménye. A hagyomány nagyon értékes vagyon, és kötelességünk ezt a gazdagságot életben tartani és továbbadni.

Számos hagyomány kötődik az egyik legnagyobb ünnephez, a karácsonyhoz, amely már türelmetlenül kopogtat az ajtón. A karácsonyi énekek is óhatatlanul hozzájuk tartoznak. Gyökereik több évszázadra nyúlnak vissza. A dalok éneklése egy ősi szokás, amelynek egészséget, boldogságot és bőséget kellett volna hoznia az embereknek. Abban a szerencsében volt részünk, hogy a gyetvai Podpoľanček folklóregyüttes zenészei, amelyben iskolánk diákja, Dom Šimon bőgőzik, egy kis koncerttel kedveskedtek nekünk. A népzene dallamai még azok szívét is megérintették, akik eddig azt hitték, hogy a népzene már kiment a divatból.

Az igazgatói iroda előtt álló karácsonyfa előtt a Balážová Inka és Galová Klára tanárnők által főzött karácsonyi puncs elfogyasztásával ért véget a 2023-as naptári évben a tanítás, és a kéthetes karácsonyi szünidő elkezdődött.

Ezúton is kívánunk mindenkinek békés, áldott karácsonyi ünnepeket!

Lenka Dedinská

Pozrite si krátky zostrih z vystúpenia. - Íme, egy kis ízelítő a fellépésből.

20.12.2023 sme sa vybrali navštíviť Viedeň, kde sme si ako stavbári pozreli Technické múzeum a potom vianočné trhy. Skoro ráno sme nasadli do autobusu spred školy a šlo sa. Cesta ubiehala celkom rýchlo s malými prestávkami, až sme konečne prišli do Viedne. Viedeň je krásna nielen svojou architektúrou, ale aj množstvom iných zaujímavostí, a preto sme sa rozhodli navštíviť aj niečo iné, Technické múzeum.

Technické múzeum vo Viedni nie je klasickým typom múzea tak ako ho poznáme u nás. Na niekoľkých tematicky rozdelených podlažiach ponúka množstvo interaktívnych exponátov na vyjadrenie rôznych zákonov fyziky a na pochopenie princípu fungovania mnohých zariadení okolo nás. Naklonená rovina, kladky, elektrické výboje a zvukové exponáty vyzývajú, aby si ich návštevník vyskúšal na vlastnej koži. Len zriedka tu nájdete niečo pod sklom alebo za bariérou. Výstava je zostavená tak, aby sa zabavili dospelí aj deti.

Po návšteve múzea sme sa vybrali na vianočné trhy. Viedeň a rôzne miestne združenia každoročne organizujú viac ako tucet viedenských vianočných trhov s vianočnými stromčekmi, vareným vínom, tradičnými jedlami a remeselnými stánkami. Niektoré ponúkajú aj živé kapely a gospelové zbory, curlingové ihriská a dokonca aj tance pri ohni a alpský zrub. Od polovice novembra do Vianoc sa najkrajšie miesta Viedne premenia na rozprávkové vianočné trhy. Vôňa pečených gaštanov, perníkov a vianočného punču navodí tú pravú nefalšovanú vianočnú náladu. Na trhoch sme vyskúšali rôzne pochutiny a niečo sme si odniesli aj domov v podobe suvenírov. Nebolo to však lacné.

Skupina vianočných stánkov na námestí Maria Theresien Platz medzi tromi špičkovými múzeami sa v posledných rokoch rozrástla na veľký trh. Počas adventu tu nájdete približne 70 stánkov s tradičnými umeleckými remeslami a originálnymi nápadmi na darčeky. Romantická vianočná dedinka v areáli Viedenskej univerzity je tiež obľúbeným miestom stretnutí v predvianočnom období, najmä pre študentov. Vianočná dedinka v areáli Campus s detskou železnicou a nostalgickým kolotočom je tiež veľmi obľúbená u rodín.

Unavení, ale v dobrej nálade sme nasadli do autobusu a hor sa domov. Touto cestou sa chceme poďakovať pani profesorkám Ing. Angele Fajdovej a Ing. Kláre Pandi za príjemnú cestu a sprievod.

 

2023.12.20-án kora reggel az iskola előtt buszra szálltunk, hogy minél előbb Ausztria fővárosába érjünk. Rövid szünetekkel megszakítva ugyan, de elég gyorsan megérkeztünk Bécsbe. Bécs nem csak az építészete miatt gyönyörű, hanem sok más érdekesség miatt is. Mi úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk a Műszaki Múzeumba.

A bécsi Műszaki Múzeum nem egy hagyományos múzeum. Több tematikusan elosztott emeleten számos interaktív kiállítást kínál a fizika különféle törvényeinek kifejezésére és a körülöttünk lévő számos eszköz működési elvének megértésére. A ferde sík, szíjtárcsák, áramütések és hangkiállítások arra invitálják a látogatót, hogy saját maga is megtapasztalhassa ezeket. Ritkán találni itt valamit üveg alatt vagy elkerítve a látogatók elől.. A kiállítás célja a felnőttek és a gyerekek szórakoztatása.

A múzeumlátogatás után elmentünk a karácsonyi vásárra. Bécs és különböző helyi egyesületek évente több mint egy tucat helyen szervez karácsonyi vásárt karácsonyfákkal, forralt borral, hagyományos ételekkel és kézműves standokkal. Néhány helyen élő zenekarok és gospel kórusok fellépéseivel tarkítják a programot, de lehet curlingezni, sőt tűztáncot lejteni is. A sült gesztenye, a mézeskalács és a karácsonyi puncs illata teremti meg a karácsonyi hangulatot. Különféle finomságokat próbáltunk ki a vásáron, és vásárfiát is hoztunk haza emlékbe.

Fáradtan, de jó hangulatban jöttünk haza. Szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjunk Fajdová Angela és Pandi Klára tanárnőknek a kellemes utazásért és kíséretért.

Patrícia Jackuliaková, III. A

(25. 9. 1954 – 21. 12. 2023)

 

Keď do nenávratna odchádza človek, s ktorým sme roky pracovali a aj neskôr sa s ním radi stretávali, v pamäti sa vynára nespočetné množstvo rôznych spomienok na chvíle s ním prežité.

Karol Klincko na našu školu nastúpil ako mladý inžinier, začínajúci pedagóg - vyučujúci odborných predmetov geodetických dňa 1. februára 1983. Počas svojej 33 ročnej pedagogickej praxe oddane odovzdával vzácne vedomosti, poznatky a skúsenosti z praxe mnohým nastupujúcim generáciám mladých geodetov. Ako zástupca zamestnancov roky zodpovedne vykonával na škole funkciu predsedu odborového zväzu. Bol ochotný a pripravený pomáhať vedeniu školy pri organizovaní rôznych školských, aj mimoškolských akcií. Ochotu a chuť pracovať prejavil aj pri svojpomocných úpravách športového ihriska v areáli školy. Mnohí si mohli v pamäti uchovať s ním spojené pekné zážitky, či už z lyžiarskych a branných kurzov, alebo chmeľových brigád, ktorých sa tak rád zúčastňoval.

Svojím nadhľadom, rozvahou, pokojnou povahou a svojským humorom si získal srdcia nielen mnohých kolegov a spolupracovníkov, ale aj žiakov, s ktorými ostal v kontakte aj po odchode zo školy. Keď v roku 2016 nastal čas jeho odchodu do zaslúženého starobného dôchodku, odchádzal trochu neisto, ale dôstojne s pocitom dobre vykonanej práce a hlavne s víziou, že čas a životnú energiu, ktorú venoval svojej profesii, bude môcť vynahradiť svojej milujúcej rodine. Žiaľ, osud bol k nemu neúprosný a po prepuknutí krátkej, ale zákernej choroby mu toto potešenie už na dlhší čas nedoprial. Všetci, ktorí sme ho poznali, strácame v ňom dobrého kolegu, úprimného priateľa a predovšetkým vzácneho človeka. K spoločne prežitým rokom sa budeme môcť vracať už len v tichých spomienkach.

Vďaka, že si bol jedným z nás, Karol.

Česť Tvojej pamiatke!

 

Amikor eltávozik egy ember, akivel évek át együtt dolgoztunk, és akivel később is szívesen találkoztunk, számtalan különféle emlék jut eszünkbe a vele töltött pillanatokról.

Klincko Karol 1983. február 1-jén fiatal mérnökként kezdte meg tanári pályafutását iskolánkon. 33 éven át odaadóan adta át tapasztalatait, értékes tudását, meglátásait és gyakorlati tapasztalatait a fiatal földmérők új generációinak. Az alkalmazottak képviselőjeként évekig felelősen látta el az elnöki tisztséget a helyi szakszervezetben. Szívesen és készségesen segítette az iskolavezetést a különböző iskolai és tanórán kívüli rendezvények megszervezésében, lebonyolításában. Az iskola területén található sportpálya felújítása során is megmutatta munkakészségét és -kedvét. Sokan megőrizhették emlékezetükben a vele kapcsolatos kellemes élményeket a sítanfolyamokról vagy a komlóbrigádokról.

Éleslátásával, kiegyensúlyozottságával, nyugodt természetével és sajátos humorával nemcsak sok kolléga és munkatárs szívét hódította meg, hanem a diákok szívét is, akikkel az iskola befejezése után is kapcsolatban maradt. Amikor 2016-ban eljött az ideje, hogy visszavonuljon, kissé bizonytalanul, de méltósággal, a jól végzett munka érzésével és mindenekelőtt azzal a vízióval távozott, hogy az eddig a hivatására fordított időt és életenergiát ezentúl szerető családjának szenteli. Sajnos a sors kegyetlen volt hozzá, és rövid ideig tartó, de alattomos betegség nem hagyott neki hosszú időt a megérdemelt pihenésre, egyetlen unokája kényeztetésére. Mindannyian, akik ismertük, egy jó kollégát, egy őszinte barátot és mindenekelőtt egy értékes embert veszítettünk el személyében. Az együtt töltött évekhez csak emlékeinkben térhetünk majd vissza.

Köszönjük, hogy közénk tartoztál, Karcsi!

Béka poraira!

Vianoce sú čarovná chvíľa, kedy viac prejavujeme vďaku, city, či lásku. Aj tento rok sme sa zapojili do krásnej myšlienky naplnenia krabičiek od topánok milými prekvapeniami, drobnosťami a tým potešiť našich osamelých starkých.

Zabaľme do krabičky kus svojho srdca, akoby krabička mala ísť niekomu, koho naozaj ľúbime. Nám sa to podarilo. V tento adventný čas sa rozhodli naši študenti potešiť starkých v sociálnom zariadení Ambra v Lučenci. Naplnili krabičky darčekmi, ktoré isto potešia a zahrejú pri srdci. Možno je to jediný darček, ktorý dostanú. Hoci sme mali všetko pripravené a dohodnuté, naši starkí ochoreli na covid, a tak sme sa s nimi nemohli osobne stretnúť. Ale naše krabičky plné lásky sme im predsa odovzdali. Vidieť šťastné a vďačné tváre seniorov, dobíja energiou na niekoľko mesiacov. Dáva pocit veľkej sebarealizácie a zmysel, že sme niečo dobré urobili.

Naši študenti prejavili empatiu, lásku a súcit, a tak spoznávajú, ako by mal tento svet fungovať. Verím, že to v nich formuje dobrých ľudí, že budú mať krajší pocit na duši a nezameniteľnú radosť a dojatie obdarených starkých.

Chceli by sme sa všetkým študentom, rodičom, učiteľom a zamestnancom školy srdečne poďakovať za malý darček do krabičky, a tak naplniť túto krásnu myšlienku.

Ešte raz srdečná vďaka!

 

Csomagoljuk be szívünk egy darabkáját egy cipősdobozba, mintha a doboz olyan valakihez kerülne, akit igazán szeretünk. Ez az alapgondolata a "Mennyi szeretet fér egy cipősdobozba?" elnevezésű karácsonyi kezdeményezésnek, melyhez már tavaly is csatlakoztunk.

A karácsony varázslatos ünnepére való adventi készülődés során sokkal könnyebben és gyakrabban mutatjuk ki szeretetünket, hálánkat többek között azok felé az idős emberek felé, akiknek talán már nincs hozzátartozójuk, akikből szeretet merítenének. Az idei ajándékokkal a losonci Ambra idősotthon lakóinak szerettünk volna kedveskedni. Sajnos, az otthon lakói között megint felütötte fejét a koronavírus, ezért az idősekkel nem találkozhattunk személyesen. Viszont az intézmény vezetője biztosított róla, hogy az ajándékainkkal megtöltött cipősdobozok átadásáról készített képeket eljuttatja nekünk, hogy lássuk boldog és hálás arcukat.

 és hálás arcát látni több hónapra feltöltődik energiával. Nagy önmegvalósítás érzését ad, és azt az érzést, hogy valami jót tettünk.

Diákjaink empátiából, szeretetből és együttérzésből jelesre vizsgáztak. Hasonló apró gesztusok megismétlésével megtanulják, hogyan is kellene működnie ennek a világnak. Hiszem, hogy ez is jó embereket formál belőlük, hogy pozitív érzések uralják a lelküket.

Őszintén köszönjük az iskola minden diákjának, szüleiknek, tanároknak és egyéb dolgozónak a cipősdobozokba szánt apró figyelmességért, ezzel is megvalósítva ezt a szép ötletet.

Még egyszer nagyon köszönjük!

Záver roka bol pre našich predkov veľmi špecifickým obdobím. Posledný mesiac v roku sa vyznačoval najväčším počtom magických dní. 13. december oslavuje meniny Lucia a s ňou sa spájajú povery, tzv. stridžie dni. Lucky chodievali s husími perami vymetať z príbytkov negatívnu energiu.

Strigy, to neboli voľakedy len povery. Naši predkovia naozaj verili, že existujú. Obávané boli najmä pre svoju moc obrať kravy o mlieko, teda nenahraditeľnú súčasť živobytia. Z ochranných zvykov bolo kladenie dvoch prekrížených metiel, ktoré strigy nedokázali prekročiť alebo dvere potierali cesnakom, ktorého vôňa mala odpudiť temné sily. Aby strigy nemohli škodiť, bylinkárky vyrábali rôzne čarovné mastičky, pomáhala aj svätená voda a iné.

Práve na Luciu stridžie dni vrcholili. Zaujímavosťou je, že v dávnejších dobách sa tejto úlohy zhosťovali výhradne zamaskovaní mládenci. Počas magických dní mali všetky liečiteľské i veštecké aktivity zvýšenú šancu na úspech. Na Slovensku sa stridžie dni a predovšetkým Štedrý večer považovali za čas, keď je možné veľmi presne uhádnuť budúcnosť človeka.

Aby sme nezabudli na dávne tradície a magické obdobie, tri dievčatá tretieho ročníka sa prezliekli za strigy. Zaklopali na dvere každej jednej učebne a tam povymetali každý kút brkom, aby zamedzili vstupu všetkých temných síl.

Aj touto aktivitou sme ukázali, ako si ctíme ľudové zvyky a tradície.

 

Az év vége nagyon különleges időszak volt elődeink számára. December 13. napján, Luca nevenapját ünnepeljük a mai napig. Ehhez a naphoz nagyon sok babona kötődik, többek között a boszorkányok éjszakája is. Ilyenkor a Lucák libatollal járták végig a házakat, hogy kisöpörjék a negatív energiát a lakásokból.

Őseink valóban hitték, hogy léteznek boszorkányok. A szokások közé tartozott a két keresztbe tett seprű elhelyezése a bejáratban, amelyen a boszorkák nem mertek átmenni. Bedörzsölték az ajtótokot fokhagymával, aminek a szaga állítólag taszítja a sötét erőket. Hogy a boszorkányok ne árthassanak, a gyógynövényesek különféle mágikus kenőcsöket készítettek, de a szenteltvíz is távol tartotta őket az otthonoktól.

Luca napján álarcos legények végezték a hagyományos rítusokat. A mágikus napok alatt minden gyógyító és jóslási tevékenységnek nagyobb esélye volt a sikerre. Hittek abban, hogy a boszorkányok éjszakáján, és különösen szentestén nagyon pontosan meg lehet jósolni az ember jövőjét.

Hogy ne feledkezzünk meg az ősi hagyományokról és a varázslatos korszakról, három harmadik osztályos lány boszorkányjelmezbe öltözött. Minden egyes osztályterem ajtaján bekopogtattak, és minden sarkot kisöpörtek libatollal, hogy megakadályozzák a sötét erők bejutását.

Ezzel a tevékenységgel is megmutattuk, hogyan tiszteljük a népszokásokat, hagyományokat.

Rebeka Ridzoňová III. B, Patrícia Jackuliaková III. A