1995. Győr. Pár építészmérnök tanár gondolt egy nagyot, és a Kárpát-medence építőipari és építészeti szakközépiskolái számára szervezett egy szakmai találkozót. A Nemzetközi Építész Diákkonferencia elnevezésnél találóbbat ki sem tudtak volna gondolni. Az első találkozón is részt vett a legtöbb iskola, de sokan, köztük a mi iskolánk is, csak évekkel később csatlakozott az évente összejáró diák- és tanársereg népes táborához.
20 évvel ezelőtt ki hitte volna, noha ez volt az eredeti elgondolás lényege, hogy azóta minden évben örömmel és nagy várakozással találkozik a több mint 30 építészeti középiskola, mindig egy-egy újabb várost, környéket megismerve. Mondanom sem kell, hogy számunkra a tavalyi a legemlékezetesebb, hiszen 2014-ben a jubileumi 20. diákkonferenciát mi szerveztük. Örömteli érzés volt egy év távlatából is a pozitív élményeket hallani kollégáinktól.
2015. Ismét Győr a helyszíne a diákkonferenciának. A hosszú út után a kollégium udvarán szembesülünk a ténnyel, hogy majdnem utolsóként érkeztünk. Ennek ellenére azért mi is kapunk „ellátmányt”, ajándéktárgyakat, programfüzetet, karszalagot és több más kütyüt. A legfőbb viszont, amivel a győriek újítottak kicsit az eddigi hagyományokon, hogy minden iskola diákcsoportja kapott egy vándorfüzetet. Az ebben található képeket kellett a pénteki városnéző túra során felismerni a diákoknak, az elhangzott bemutatók szövegéből kihámozni a válaszokat a nyomtatott kérdésekre. Jó ötlet, hogy kicsit jobban ösztönözzék a diákokat arra, hogy figyeljenek oda a városban látottakra, elhangzottakra, hiszen a vándorfüzetben feltüntetett válaszok pontokat érnek a vasárnapi helyismereti vetélkedőn.
Miután kutyafuttában átvettük szobáinkat, a Hild József Építőipari Szakközépiskola épülete elől máris indul a csoport megebédelni a Kristály étterembe. Innen a lenyűgöző szépségű városháza felé vettük az irányt, ahol hivatalosan is megnyílt a 21. Nemzetközi Építész Diákkonferencia, 20 év után visszatérve Győrbe. Szavalatok, a városháza épületének történetét, felújítását bemutató előadás tarkította magát a megnyitót.
A városnéző séta során alkalmunk volt megismerni Győr belvárosának egy töredékét. A Bécsi kapu térig a teljes vendégsereg együtt sétált el, ahol Józsa Tamás igazgató úr röviden ismertette a város történetét, kiemelve annak a helynek a fontosságát, ahol épp álltunk. 8 csoportra osztódva folytattuk a pompázatos építményekkel tarkított történelmi városrész megismerését. Hogy éppen kiben melyik emlék marad meg tovább, nem tudni. Egy viszont biztos, hogy a Káptalandombra vezető úton számos barokk épületet láttunk. A székesegyház, amely egyben a Bazilika Múzeumnak is helyt ad, a Szentek Tornya, melynek kilátójába 206, vagy más számolók szerint 208 lépcsőfok vezet fel, ahonnan belátni az egész várost, a Káptalanház, a Lapidum „kőemlékei”, a Széchenyi tér Czuczor Gergely és Jedlik Ányos szobraival, a bencés gimnázium, a bencés rendház és e kettő között álló Szent Ignác templom mind-mind megmaradnak emlékeinkben. Továbbá a bencés gimnázium Jedlik emlékszobájában tartott röpke fizikaóra keretében felvilágosítást nyert Jedlik Ányos találmányairól az is, aki eddig nem ismerte volna a dinamó vagy esetleg a szódavíz feltalálóját, szabadalmaztatóját. A régi épületek sorát egy a 70-es végén felépült műremek törte meg. A Győri Nemzeti Színház külső falát Victor Vasarely mozaik alkotása díszíti. Az esti program keretében Giczi Balázs, a vendéglátó iskola igazgató-helyettesnőjének fia által a Bazilika egyedülálló orgonáján előadott koncertjét hallgattuk meg.
A szombati nap reggelén buszokba szállva keltünk útnak, hogy Fertődön beléphessünk a kis Versailles-nak is beillő Esterházy-kastélyba. Persze mind a 126 helyiséget képtelenség lett volna végigjárni, és nem csak amiatt, mert mind nem látogatható, nincs felújítva, hanem a grófi család utolsó sarja lakosztályának elhelyezkedését a palotán belül hétpecsétes titok övezi. A szerencsésebbek személyesen is találkozhattak a 78 éves örökössel, aki az 1910-ben gyártott oldsmobilján robogott be a kastély hátsó udvarára majd 20 évvel fiatalabb ukrán feleségével, sofőrrel és komornyikkal persze. A több száz hektáron elterülő park még a távolból is csodás látvány volt. Egy kiadós, egész napos séta talán elég lenne a bebarangolásához. Eszterháza megismerését a kör alakú vetítőteremben fejeztük be, ahol egy nem mindennapos látványban volt részünk, mikor az egész teremben körbe leereszkedett a vetítővászon és azon 6 kivetítő segítségével jelent meg a film a kastély fénykoráról.
A Fertődi tó állatvilágát, vízgazdálkodását ismerhettük meg a Kócsagvárban. A nádfedeles épület igazán érdekes építmény, egyben szállásként is üzemel az arra látogató turistáknak. Még mindig Fertőd környékén járva egy 5 házból álló tájházba invitáltak vendéglátóink, ahol az egykori parasztvilág mindennapjaiba kaptunk betekintést. Sokak számára teljesen új volt, hogy valaha faekével szántottak, cséplőgéppel nyerték ki a búzaszemeket a kalászból, hogy az ágy alatti fiókban is aludtak, mégpedig a család legapróbb, de önállóan járó csemetéi.
Kicsit hosszabb út vezetett Pannonhalmára, ahol a világörökség egy újabb szeletét kaptuk. A Pannonhalmi Bencés Apátság több ízben felújított épületének lenyűgöző látványa fogadott minket. A bazilika, az altemplom, a kerengő, az ékes kapu, vagyis a porta speciosa látványa megfizethetetlen emlék. Viszont ezzel még nem ért véget pannonhalmi látogatásunk, hiszen a több mint 400 ezer kötettel büszkélkedő könyvtárban sétálhattunk körbe, csodálhattuk meg az ősrégi könyveket, persze csak kellő távolságból. Még mielőtt buszra szálltunk volna a tájvédelmi körzet részét képező arborétumban sétáltunk el a levendula ültetvényhez, mások inkább a borház látványa vonzott. A szombat este a győri Kristály étteremben ért véget, ahol a beszélgetésé, majd egy idő után a táncé volt a főszerep. Az egyik győri kolléga jazz együttese húzta a talpalávalót a fáradt, táncolni is képtelen tanároknak. Ez idő alatt a diákok szórakoztató vetélkedőkkel tarkított ismerkedő esten vettek részt az étterem egy másik helyiségében.
A vasárnap a szokásokhoz híven az iskolák által készített tablókból készült kiállítás megnyitójával indult. Megállapítottuk, hogy a kiírás kicsit megtévesztő volt, illetve többek között a győztes salgótarjáni csapat is másként értelmezte, mint mi, hiszen a mi véleményünk szerint egy az 1970-es években épült színházterem nem tekinthető történeti színháznak. A felmérési pályázat győztesei se azok közül kerültek ki, akiket mi díjra érdemesnek tartottunk. Talán, mert nem ismerjük a szakmai zsűri értékelő rendszerét. A Bartók Béla Megyei Művelődési Központban minden díjazott örömmel vette át a Hild iskola és a Porta Speciosa Egyesület ajándékait.
És a vándorbot is továbbvándorolt. 2016-ban Vácott találkoznak az építészeti szakközépiskolák képviselői. Vác ugyan közelebb van, de magyar osztály hiányában kérdéses a jövő évi részvételünk. Sajnos!
1995. Győr. Pár inžinierov staviteľstva sa zamyslelo a zorganizovalo odborné stretnutie pre stredné priemyselné školy stavebné a staviteľské v Karpatskej kotline. Lepší názov ako Medzinárodná konferencia študentov stavebných škôl ani nemohli vymyslieť. Už prvého stretnutia sa zúčastnila väčšina škôl, ale mnohí, medzi nimi aj naša škola, sa pridali len po rokoch ku každoročne sa schádzajúcemu táboru žiakov a pedagógov.
Kto by si to bol pred dvadsiatimi rokmi pomyslel, ale pôvodná myšlienka zostala a odvtedy sa každoročne stretne s veľkým očakávaním viac ako 30 stavebných stredných škôl, vždy v nejakom inom meste. Nemusím ani zdôrazňovať, že pre nás bolo najpamätnejšie vlaňajšie stretnutie, keďže sme ho v 2014-tom organizovali ako jubilejný 20. ročník študentskej konferencie. Bol to dobrý pocit, počuť aj po roku pozitívne ohlasy kolegov.
2015. Opäť sa Győr stal miestom študentskej konferencie. Po dlhej ceste sme na dvore internátu zistili, že sme prišli takmer poslední. Napriek tomu sme aj my dostali „proviant“, darčeky, programy a mnoho iných drobností. Najdôležitejšia však bola novinka, ktorou usporiadatelia oživili trochu doterajšiu tradíciu, a to, že každá študentská skupina dostala putovný zošit. Fotografie nachádzajúce sa v zošite mali študenti odhaliť na prehliadke mesta v piatok, z prednesených textov vylúpnuť odpovede na vytlačené otázky. Dobrý nápad, aby organizátori trochu motivovali študentov, aby dávali pozor, čo v meste videli a počuli, veď body v putovnom zošite majú hodnotu bodov v nedeľňajšej vedomostnej súťaži.
Bleskurýchlo sme si prebrali izby a už sme sa spred budovy Strednej odbornej školy Józsefa Hilda presunuli na obed do Reštaurácie Kristály. Odtiaľto sme si to namierili k prekrásnej radnici, kde prebehlo aj oficiálne otvorenie 21. Medzinárodnej konferencie študentov stavebných škôl, ktorá sa po dvadsiatich rokoch vrátila do Győru. Otvorenie spestril prednes a prednáška o histórii a obnove budovy.
Počas pešej prehliadky mesta sme mali možnosť spoznať zlomok centa Győru. K námestiu Viedenskej brány sa presunula celá skupina a pán riaditeľ Tamás Józsa nás krátko oboznámil s históriou mesta, pričom vyzdvihol dôležitosť miesta, na ktorom sme sa nachádzali. Potom sme v ôsmych skupinách pokračovali v spoznávaní historickej časti mesta ozdobenej prekrásnymi pamiatkami. Nedá sa vedieť, kto si ktorú spomienku zachová v pamäti, ale jedno je isté, že na ceste na Káptalandomb sme videli množstvo barokových stavieb. V našich spomienkach ale určite zostanú kostol, v ktorom je súčasne aj Múzeum Baziliky, Veža svätých, na ktorú vedie 206 alebo podľa iných 208 schodov a z ktorej možno pozorovať celé mesto, kamenné pamätníky Lapida, Námestie Széchenyiho so sochami Gergelya Czuczora a a Ányosa a Jedlika, Gymnázium Svätého Benedikta a kostol svätého Ignáca, všetky zostanú v našich spomienkach. V pamätnej izbe Ányosa Jedlika sa na svižnej hodine fyzike dozvedel o jeho vynálezoch aj ten, kto by doteraz nepoznal dynamo alebo snáď nádobu na výrobu sódovky. Rad historických budov narušila budova zo 70-tych rokov. Fasádu Národného divadla v Győri zdobí mozaika od Viktora Vasarelyho. V rámci večerného programu sme si mohli vďaka synovi pani zástupkyne Balázsovi Giczimu vypočuť koncert na jedinečnom organe v Bazilike.
V sobotu ráno sme sa autobusmi vydali na cestu, aby sme v meste Fertőd mohli vstúpiť do Esterházyho kaštieľa, ktorý by sme mohli nazvať aj malým Versailles. Samozrejme, je nemysliteľné prejsť všetkých 126 miestností, nielen preto, že nie sú zreštaurované, ale aj preto, že umiestnenie obytných miestností posledného potomka grófskej rodiny chráni tajomstvo siedmych pečatí. Šťastlivci sa mohli aj osobne stretnúť so 78-ročným dedičom, ktorý prijachal na zadné nádvorie kaštieľa vo svojom oldies z roku 1910 so svojou o dvadsať rokov mladšou ukrajinskou manželkou, samozrejme spolu so šoférom a komorníkom. Park rozprestierajúci sa na niekoľko sto hektároch bol aj z diaľky prenádherný. Na jeho preskúmanie by bola potrebná určite aj jednodňová náročnejšia prechádzka. Spoznávanie sme ukončili v kruhovej miestnosti nie každodenným zážitkom, keď nám zo 6 premietačov odprezentovali film o vrcholnom období kaštieľa.
Faunu Fertődskeho jazera a jeho vodné hospodárstvo sme spoznali v meste Kócsagvár. Budova pokrytá bambusom je naozaj zaujímavosťou a slúži aj na prenocovanie turistov. Ešte stále v okolí jazera Fertőd nás hostitelia zaviedli na dvor s 5 budovami, kde sme sa oboznámili s pôvodným roľníckym životom. Pre mnohých bolo úplnou novinkou, že voľakedy sa oralo dreveným pluhom, mlátilo mláťačkou a spalo aj v zásuvke pod posteľou, a to najmladšie chodiace deti rodiny. V benediktínskom opátstve nás očakával úžasný zážitok .Bazilika, kostol a celá brána, teda porta speciosa sa stali nezaplatiteľnou spomienkou. Tu sa však ešte nekončila návšteva Pannonhalmu, pretože sme sa poprechádzali aj v knižnici s viac ako 400 tisíc knihami, poobdivovali sme ich z patričnej vzdialenosti. Ešte pred odchodom sme sa prešli po arboréte s miestnou flórou až po levanduľové polia, iných pritiahla skôr vínna pivnica. Sobota sa skončila v győrskej reštaurácii Kristály, kde sa po rozhovoroch ujal hlavnej úlohy tanec. Unaveným pedagógom vyhrával jazzový orchester jedného z kolegov. Súčasne sa v ďalšej miestnosti konala zoznamovacia zábavná súťaž pre žiakov.
Tak ako vždy sa nedeľa začínala výstavkou žiackych prác. Skonštatovali sme, že zadanie bolo trochu zavádzajúce, teda medzi iným aj víťaz, skupina zo Šalgótarjánu, inak pochopil úlohu ako my, pretože podľa nášho názoru divadlo postavené v roku 1970 nemôže byť považované za historické divadlo. Ani víťazom vlastných projektov sa nestali tí, ktorých sme tipovali, možno aj preto, že nepoznáme systém bodovania odbornej poroty. V kultúrnom centre Bélu Bartóka si každý odmenený s radosťou prevzal darčeky organizátorov a Asociácie Porta Speciosa.
Nakoniec sa odovzdala aj vandrovnícka palica. V roku 2016 sa predstavitelia stredných stavebných škôl stretnú vo Váci. Vác je síce blízko, ale keďže nemáme triedu s vyučovacím jazykom maďarským, naša účasť je otázna. Škoda!
