Európsky deň jazykov sa dá oslavovať rôznymi spôsobmi. My sme si tento rok zavolali na návštevu úžasnú, inšpiratívnu, navonok extravagantnú, ale vo vnútri neskutočne skromnú a inteligentnú ženu VERONIKU HONEU.
Veronika je Francúzka, narodená v Maroku, ktorá žila v Maroku, vo Francúzsku, v Indii a dlhé roky v Ománe, kde ako interiérová dizajnérka navrhovala paláce pre sultána. Mala „rozprávkový“ život, bola obklopená luxusom, bohatstvom a „priateľmi“. Ale po istých životných peripetiách sa rozhodla prísť na Slovensko, o ktorom počúvala od svojej starej mamy, narodenej v bývalom Československu. Usadila sa v dome na samote v okrese Veľký Krtíš a začala sa venovať umeniu, ktoré ju celý život fascinuje a sprevádza. Vyrábala šperky a dnes sa venuje výšivkám. Paradoxne ako cudzinka, získala už štyri certifikáty REGIONÁLNY PRODUKT NOVOHRADU. Veronika hovorí po francúzsky, anglicky, arabsky a už aj slušne po slovensky.
Študentom veľmi pútavo a emotívne porozprávala o svojej ceste z Maroka do Ománu, až na Slovensko. Niekoľkokrát zdôraznila, aké je a vždy bolo a bude dôležité vnímať svet okolo seba, učiť sa všetko, čo človeku príde do cesty, lebo neviete, čo sa vám v živote zíde. Motivovala študentov, že ak po niečom túžia a niečo veľmi chcú, môžu to dosiahnuť, ak to budú chcieť na 100% a budú sa učiť a zdokonaľovať.
Veronika nás svojim rozprávaním nesmierne zaujala a bolo to stretnutie, ktoré stálo za to.
A nyelvek európai napját többféleképpen lehet megünnepelni. Idén egy csodálatos, inspiráló, kívülről extravagáns, de hihetetlenül szerény és intelligens nőt, VERONIKA HONEU-t hívtuk meg beszélgetni.
Veronika francia, Marokkóban született. Élt Marokkóban, Franciaországban, Indiában és hosszú évekig Ománban, ahol belsőépítészként palotákat tervezett a szultánnak. „Tündérmese” élete volt, luxussal, gazdagsággal és „barátokkal” körülvéve. De az élet bizonyos hullámvölgyei után úgy döntött, Szlovákiába jön, amiről a volt Csehszlovákiában született nagymamájától hallott. Egy félreeső házban telepedett le a nagykürtösi járásban, és a művészetnek kezdte szentelni ideje nagy részét, amely lenyűgözi és végigkíséri egész életét. Korábban ékszereket készített, ma pedig hímzéssel foglalkozik. Paradox módon külföldiként már négy Nógrádi Helyi Termék tanúsítványt kapott. Veronika beszél franciául, angolul, arabul és már szlovákul is.
Nagyon lebilincselően és érzelmesen mesélt a diákoknak a Marokkótól Ománon keresztül egészen Szlovákiáig megtett útjáról. Többször is hangsúlyozta, mennyire fontos érzékelni a körülötted lévő világot, hogy mindent kipróbálj, megtapasztalj, ami az utadba kerül, mert soha nem tudhatod, mit hasznosíthatsz további életedben. Arra motiválta a diákokat, hogy ha valamire vágynak és valamit nagyon akarnak, akkor azt el tudják érni, ha 100%-ban akarják, tanulnak, fejlődnek.
Veronika nagyon lenyűgözött minket a beszédével. Érdemes volt vele találkozni.
Zuzana Lukáčová