Každý z nás sa v detstve hrával hru na slepú babu. Spomeniete si ešte? Na krátku chvíľu všetko úplne zmizne z dohľadu, v hlave si ale obrazy ľudí a predmetov nesieme stále. Často zostaneme nehybne stáť, tápeme v priestore a možno bezmocne rozhadzujeme rukami. Toto je však veselá detská hra.
Sú ale medzi nami ľudia, ktorí z rozličných príčin takúto hru nehrajú, pretože ju žijú. Sú medzi nami slabozrakí a nevidiaci.
Našim prvákom a druhákom 19. novembra 2024 p. Jarmila Paučová, ako zástupkyňa Únie nevidiacich a slabozrakých Slovenska, prišla priblížiť, čo všetko takto hendikepovaným ľuďom dokáže pomôcť. Keď jeden zmysel nefunguje vôbec, prípadne len čiastočne, v oveľa väčšej miere sa musia zapojiť tie ďalšie, predovšetkým hmat a sluch. Chlapci i dievčatá si vyskúšali pomocou hmatu nájsť správny pár rôznym tvarom a povrchom, pomocou sluchu zase hľadali rovnaké kocky. Veľmi zaujímavé, hoci pre niektorých aj trochu nepríjemné, boli špeciálne okuliare, ktoré simulovali rôzne postihnutia oka či zvyšky zraku. Zdolávali sme prekážky v ceste pomocou hlasového navádzania alebo aj pomocou tlieskania, niektorí sa zverili do rúk navigátorov, niektorí využili bielu palicu. Všetci sme si uvedomili, ako veľmi nám môže situáciu sťažiť bežný ruch či zvuky premávky. A vysvetliť niekomu, kto žije v obklopení tmy, aká je žltá či biela farba, to je výzva. Tí, ktorí nabrali odvahu vyskúšať si „klapky“ na očiach, pocítili ten zvláštny pocit, neistotu, možno až strach.
S nevidomými a slabozrakými neprichádzame do kontaktu úplne bežne. Takéto stretnutie nás má naučiť nielen pochopiť ich potreby a odlišnosti, ale aj naučiť sa s nimi komunikovať, nebáť sa ich osloviť alebo poskytnúť im účelnú pomoc.
Mindannyian játszottunk szembekötősdit gyerekként. Emlékeztek még rá? Egy rövid időre minden teljesen eltűnt a látóterünkből, de az emberek és tárgyak képei a fejünkben továbbra is ott maradtak. Gyakran mozdulatlanul álltunk, tapogatóztunk a térben, és talán tehetetlenül hadonásztunk a kezünkkel. Ez azonban csak egy vidám gyerekjáték volt.
De vannak közöttünk olyanok, akik nem játsszák ezt a játékot, hanem így élik életüket. Élnek közöttünk vakok és gyengénlátók.
2024. november 19-én Jarmila Paučová, a Szlovákiai Vakok és Gyengénlátók Szövetségének képviselője, eljött, hogy bemutassa, miben segíthetik a vakokat és gyengénlátókat. Amikor egy érzékünk egyáltalán nem működik, vagy csak részben, sokkal inkább be kell kapcsolódni a többi érzéknek, főként a tapintásnak és a hallásnak. Diákjainknak lehetőségük volt tapintással megkeresni a különböző formákat és felületeket, hallással pedig kockapárokat kellett megtalálniuk. Nagyon érdekes, bár néhányuk számára talán egy kicsit kellemetlen élmény volt, a speciális szemüvegek kipróbálása, amelyek a különböző szemproblémákat vagy a látásmaradványokat szimulálták. Küzdöttünk az utunkban álló akadályok leküzdésével hangos navigálás vagy tapsolás segítségével. Voltak, akik navigátorok kezeibe adták magukat, mások pedig fehér botot használtak. Mindenki számára világossá vált, hogy milyen nehézséget jelenthetnek a mindennapi zajok, vagy a közlekedés hangjai. És elmagyarázni valakinek, aki a sötétség közepette él, hogy milyen a sárga vagy fehér szín, igazi kihívás. Akik bátrak voltak, és kipróbálták a szemfedőt, különös érzést éreztek, bizonytalanságot, talán még félelmet is.
A vakokkal és gyengénlátókkal nem találkozunk minden nap. Az ilyen találkozások arra tanítanak bennünket, hogy megértsük igényeiket és különbözőségeiket, és hogy hogyan kommunikáljunk velük, ne féljünk megszólítani őket, vagy segítséget nyújtani számukra.
Lenka Dedinská
preklad-fordította: Bóna Csaba