S príchodom adventu si aj napriek každodenným bežným povinnostiam čoraz intenzívnejšie uvedomujeme blížiaci sa koniec kalendárneho roka a s ním spojený príchod najkrajších sviatkov v roku.
VIANOCE - čarovné sviatky, ktoré v srdciach dobrých ľudí zapaľujú svetielka pokoja, lásky, súcitu, nádeje, súdržnosti, vzájomnej náklonnosti a porozumenia. Pri otázke, či sa tešíte na Vianoce, väčšina ľudí v tajomnom očakávaní, mysliac na svojich najbližších, s iskierkou v očiach odpovie: áno.
Ale zamysleli ste sa už niekedy nad pocitmi opustených starších ľudí, ktorí sú odkázaní svoje zostávajúce dni a niektorí možno aj svoje posledné Vianoce tráviť bez svojich blízkych v domovoch pre seniorov? Ak je v človeku len kúsok empatie, nemôže pri pomyslení na ich osudy ostať chladným. A tak sme sa v škole zamysleli, čo by sme vedeli pre týchto ľudí urobiť. Vsadili sme na dobrovoľnosť a inšpirovaní známou výzvou „Koľko lásky sa zmestí do krabice od topánok“ sme zároveň mali možnosť otestovať, koľko súcitu a pochopenia sa zmestí do našich sŕdc. S láskou a pocitom z dobre vykonanej práce sa nám pre seniorov podarilo pripraviť kopu darčekov.
Všetkým, či už žiakom školy, alebo jej zamestnancom, ktorí sa do tejto výzvy zapojili a vďačne svojím niečím do balíčkov prispeli, patrí veľké ĎAKUJEME. Ďakujeme vám za to, že ste neostali k tejto výzve ľahostajní. Keď budete doma rozbaľovať ten svoj vianočný darček, spomeňte si... Odmenou nech vám je dobrý pocit, že svojím svetlom v duši ste niekomu zas navrátili na tvár úsmev a jeho smutné oči aspoň na chvíľu opäť rozžiarili šťastím.
Az advent beköszöntével mindennapi rutinfeladataink ellenére is egyre inkább tudatosul bennünk a naptári év végének közeledte, és ezzel együtt az év legszebb ünnepe is.
KARÁCSONY. Varázslatos ünnep, amely a béke, szeretet, együttérzés, remény, összetartás, kölcsönös ragaszkodás és a megértés lámpásait gyújtják meg a jó emberek szívében. Arra a kérdésre, hogy várod-e a karácsonyt, a legtöbb ember a titokra várva, a legközelebbi hozzátartozójára gondolva csillogó szemmel azt válaszolja: igen.
De gondoltál-e valaha az elhagyott idős emberek érzéseire, akik hátralévő napjaikat és egyesek talán utolsó karácsonyát is szeretteik nélkül kénytelenek idősotthonokban tölteni? Ha az emberben van egy csöpp empátia is, nem maradhat közömbös az idősekre gondolva. Mit is tehetnénk ezekért az emberekért az iskolában? A jól ismert felhívásra reagálva, „Mennyi szeretet fér el egy cipősdobozban”, kipróbáltuk, mennyi együttérzés és megértés fér el a szívünkben. Szeretettel és a jól végzett munka érzésével sikerült sok-sok ajándékot összegyűjtenünk az időseknek.
KÖSZÖNJÜK mindenkinek, legyen az iskola diákja vagy dolgozója, akinél termő talajra talált a felhívás és hálásan hozzájárult a szeretetcsomagokhoz. Köszönjük, hogy nem maradtatok közömbösek! Amikor otthon kibontod a karácsonyi ajándékodat, jusson eszedbe és jutalmul töltsön el jó érzés, hogy lelked fényével mosolyt csaltál valaki arcára, és szomorú szemei újra boldogságtól csillogtak, legalább egy rövid ideig.
Slavka Danková