V dňoch od 24.-31.5.2024 sa počas ústnych maturitných skúšok zúčastnili naši prváci zaujímavých exkurzií.
Prvou bola návšteva budovy Radnice, významného architektonického skvostu mesta Lučenec a Mestského múzea, kde si žiaci mohli pozrieť niekoľko zaujímavých expozícií, ako napr. kampanologickú, ktorá sa venuje 200 ročnej tradícii výroby zvonov v meste Lučenec, expozíciu „meštiansky interiér“, ktorý zachytáva takzvaný biedermeierský životný štýl strednej vrstvy obyvateľov mesta v 19.storočí, expozíciu venujúcu sa významným dvom smaltovniam založeným v Lučenci a to Rakottyayho fabrike na smaltový riad a Sternlichtovej smaltovni a neposlednom rade prezentáciu tvorby prvého lučenského profesionálneho architekta Oskara Winklera, ktorý sedem rokov vyučoval na našej škole.
Ďalšia exkurzia prvákov bola skôr „terénna“. Konala sa totiž v priestoroch Čistiarne odpadových vôd v Lučenci. Počas zaujímavého a pútavého odborného výkladu vedúceho ČOV sa študenti dozvedeli mnoho nového, poučného o podstate a funkcii tohto zariadenia. ČOV v Lučenci bola uvedená do prevádzky v 60. rokoch minulého storočia a v roku 2002 prešla rozsiahlou rekonštrukciou. Pôvodne bola plánovaná cca pre 60 tisíc obyvateľov, pretože sa predpokladal ich prírastok. V súčasnosti je na ňu napojených cca 25 tisíc obyvateľov, preto pracuje len v polovičnom zaťažení. Jedná sa o komunálnu ČOV, kde sa čistia splašky z celého mesta dvomi spôsobmi: mechanicky a biologicky. Hrubé nečistoty a tuky sa prečisťujú mechanicky a zvyšná voda odteká do veľkých nádrží, kde sa pomocou baktérii a kyslíka čistí biologicky. Zo surového kalu sa vo vyhnívacej nádrži vyrába bioplyn, ktorý sa pomocou generátora premieňa na elektrinu, ktorú využívajú v samotnej ČOV na jej vykurovanie. Vyčistená voda sa následne vypúšťa do Tuhárskeho potoka, ktorý sa potom spolu s Krivánskym potokom vlieva do našej rieky Ipeľ.
Hádam najväčším lákadlom exkurzií bola návšteva vodnej nádrže v Málinci. Na mape nevýrazná modrá značka, v skutočnosti pôsobivý rezervoár pitnej vody. Vodnej nádrži Málinec vďačia každý deň mnohé slovenské domácnosti za čistú pitnú vodu. Napriek tomu, že Slovensko patrí k štátom oplývajúcim vodným bohatstvom, niektoré časti krajiny ešte pred pár rokmi bojovali s citeľným nedostatkom podzemných vôd. Taký bol prípad Lučenca, Fiľakova a Veľkého Krtíša pred výstavbou vodného diela Málinec na hornom toku rieky Ipeľ. Úbytok pitnej vody pocítili obyvatelia spomínanej oblasti koncom 70. rokov minulého storočia. Riešenie situácie prišlo v podobe vybudovania zásobárne vody. Vďaka nej sa stala životodarná tekutina každodennou samozrejmosťou. Na toto pôsobivé miesto sa boli pozrieť aj prváci. Po zaujímavej prednáške o výstavbe, konštrukcií a technologickom vybavení nádrže, sa študenti dostali na miesta, kde sa bežný smrteľník nikdy nedostane. Je to skutočný zážitok vidieť vnútro telesa vodnej hrádze, počuť hukot vody hlboko pod zemou, obrovské turbíny, ktorými preteká mohutný prúd vody. Pre vodnú nádrž Málinec, platí I. stupeň ochrany. Preto sa nevyužíva na rekreačné účely ani na lov rýb.
Štvrtou zastávkou v týždni našich exkurzií bola návšteva Ipeľských tehelní v Brezničke, ktoré sú producentom stavebných keramických výrobkov. Študentov zaujímala výroba, materiály na výrobu aj ekológia výrobkov. Dozvedeli sa, že pri výrobe tehál a tehliarskych výrobkov sa používajú kvalitné prírodné keramické íly z domácich ložísk, ktoré sú priamo z nášho regiónu. Tiež, že tehliarska hlina neobsahuje látky škodlivé nášmu organizmu, preto stavby z takýchto materiálov sú zdravé stavby. Ipeľské tehelne sú modernou spoločnosťou v tehliarskom priemysle a rozšírili svoju výrobu o ďalšie produkty, ako napr. keramické preklady a keramické stropné panely. Najnovšie v ich závode Fabianka vznikla divízia štrky, piesky, minerály, kde sa venujú výrobe napr. kremičitého piesku.
Posledný deň exkurzií sme zavítali práve na toto miesto, kde naši študenti mohli priamo spozorovať proces výroby aj najmodernejšie zariadenia na triedenie štrkov a pieskov. Kremičitý piesok je nevyhnutným materiálom v stavebníctve a je široko využívaný na rôzne účely, napr. na výrobu mált a betónov, na výrobu tehál, dlažieb, pri výstavbe ciest, vodohospodárskych konštrukcií, mostov, ale aj v záhradnej architektúre. Študenti mali možnosť oboznámiť sa aj ostatnými produktmi, ako technický piesok, sklársky piesok, filtračný piesok, dekoračný kremeňový štrk a ich účelovým využitím.
Príslovie hovorí, „lepšie raz vidieť, ako stokrát počuť“. Preto veríme, že týždeň stavbárskych exkurzií našich prvákov prinesie svoje ovocie, a získané poznatky využijú pri svojom štúdiu.
Vďaka patrí všetkým vyučujúcim, ktorí sa podieľali na realizácii týchto exkurzií.
Angela Fajdová, Judita Petyiová
Építész elsőseink május 24. és 31. között a szóbeli érettségi ideje alatt tanulságos szakmai kirándulásokon vettek részt.
Elsőként Losonc egyik fontos építészeti gyöngyszemét a Városháza épületét, valamint a Városi Múzeumot látogatták meg, ahol több érdekes kiállítás várja a látogatókat. Diákjaink megtekinthették az ún. Campanológiai kiállítást, amely a losonci harangkészítés több mint 200 éves hagyományát mutatja be. A" polgári enteriőr" kiállításon keresztül a 19.századi losonci középosztály életébe, lakberendezésébe bepillanthattak be, a korszakra jellemző biedermeier építészeti stílust kiemelve. A tárlatok között elsőseink megnézték a két fontos losonci zománcgyárnak szentelt kiállítást is. Ezek a Rakottyay-féle és a Sternlicht-féle zománcgyárak voltak. Szakmai kirándulásuk első napját Losonc első hivatásos műépítésze, Winkler Oszkár életművét bemutató kiállítás megtekintésével zárták. Számukra ez külön jelentőséggel bír, mivel iskolánk volt tanáráról és névadójáról van szó.
A második szakmai kirándulási napot „telepfelmérőnek” is nevezhetnénk. Elsőseink a losonci szennyvíztisztító telepre látogattak el, melynek vezetője tanulságos szakmai előadást tartott a létesítmény jellegéről és funkciójáról. A szennyvíztisztító telepet az 1960-as években helyezték üzembe, és 2002-ben teljeskörű felújításon esett át. Eredetileg 60 ezer lakosra tervezték a lakosság létszámnövekedésével számolva. Jelenleg hozzávetőlegesen 25 ezer lakos csatlakozik rá, így csak félterheléssel működik. Jellegét tekintve kommunális szennyvíztisztító telep, ahol az egész város szennyvizét kétféle módon tisztítják: mechanikusan és biológiailag. A durva szennyeződéstől és zsírtól mechanikusan tisztítják meg, a maradék víz pedig nagy tartályokba áramlik, ahol baktériumok és oxigén segítségével biológiailag tisztul meg. A nyers iszapból az ülepítő tartályokban biogázt állítanak elő, amelyet generátor segítségével alakítanak át villamos energiává, és magának a szennyvíztisztító telepnek fűtésére használnak fel. A megtisztított vizet ezután a Tugári patakba engedik, amely később az Ipoly folyóba ömlik.
Diákjaink számára a harmadik nap helyszíne, a málnapataki vízmű megtekintése ígérkezett a legkülönlegesebbnek. Egy kis kék jel a térképen, a valóságban lenyűgöző ivóvíztározó. Annak ellenére, hogy Szlovákia a vízben bővelkedő országok közé tartozik, néhány évvel ezelőtt az ország egyes részei még érezhető talajvízhiánnyal küzdöttek. Közéjük tartozott Losonc, Fülek, Nagykürtös környéke is. A helyzet megoldását a málnapataki víztározó megépítése jelentette. Diákjaink a vízmű vezető alkalmazottjának előadásából többet is megtudhattak a víztározó szerkezetéről és technológiai felszereléséről. Ezt követően különleges élményben lehetett részük, megnézhették a víztározó belsejét. Hallani a föld mélyén a víz zúgását, látni a hatalmas turbinákat, a víztölcsérekbe zúduló vizet tényleg nem mindennapi élmény.
Elsős építész diákjaink számára a negyedik nap is tartogatott látnivalókat. Ipolyberzence vonatállomásán leszállva már láthatták a következő helyszín, az építőkerámia termékeket gyártó cég, az „Ipeľské tehelne” magas gyárkéményeit. Diákjainkat a gyártási folyamat, a gyártáshoz szükséges anyagok és a termékek ökológiája érdekelte a legjobban. Megtudták, hogy a termékek gyártása során a helyi lelőhelyekről származó kiváló minőségű természetes agyagokat használnak. A téglaagyag nem tartalmaz szervezetünkre káros anyagokat, ezért az ilyen anyagokból készült épületek egészségesnek számítanak. Az Ipeľské tehelne nagy múltú vállalat a téglaiparban, jelenleg is igyekszik megfelelni a modern követelményeknek. Ennek megfelelően új termékekkel bővítette gyártását, például hangszigetelő válaszfalelemekkel, hőszigetelő falazóblokkokkal, előregyártott kerámia áthidalókkal, kerámia födémpanelekkel. Ezek gyártási menetébe diákjaink is betekinthettek. Legutóbb a fabiánkai üzemükben ásványi részleget hoztak létre.
A szakmai kirándulás utolsó napján elsőseink erre a helyre látogathattak el, ahol megnézhették a különböző kavics és homok típusok gyártási folyamatát és az osztályozásukra szolgáló legmodernebb berendezéseket. A kovás homok elengedhetetlen anyag az építőiparban és széles körben használják különféle célokra, pl. habarcs és beton gyártásához, tégla, térkő gyártásához, útépítésben, vízgazdálkodási építmények, hidak építésében, de kertépítészetben is. A tanulóknak lehetőségük volt megismerkedni a kovás homok gyártási folyamatával illetve a műszaki homok, üveghomok, szűrőhomok, díszkvarc kavics termékekkel egyaránt.
A közmondás szerint "jobb egyszer látni, mint százszor hallani". Ezért hisszük, hogy elsőseink szakmai kirándulásainak hete meghozza gyümölcsét, és az újonnan szerzett tapasztalataikat hasznosítani tudják további tanulmányaik során.
Köszönet minden tanár kollégának, aki részt vett ezen kirándulások lebonyolításában.
Fajd Angéla, Petyi Judit tanárnők