Imatrikulácia, ktorá sa tento rok niesla v slávnostnej atmosfére Dňa študentstva, spojila prvákov a starších spolužiakov v tradičnom uvítaní do študentskej komunity.
Tento deň bol od začiatku úplne perfektný. Najprv nás tretiaci prepadli v triede a namaľovali nám tváre. Keď sme vošli do telocvične, čakal na nás „welcome drink“, ktorý bol… no, jemne povedané, dosť nechutný. Bola to zmes sójovej omáčky, citrónovej šťavy a octu. A samozrejme.... všetci sme to museli ochutnať. Hneď sme sa smiali, aké tváre pri tom každý robil. No a potom nasledovali disciplíny a zábava.
Postavili nás do dvoch radov a po jednom nám na pás priviazali krabice od topánok s loptičkami. Úloha bola, aby sme tie loptičky vytriasli von. Tak veľmi sme sa na tom smiali, že nás boleli bruchá. Pri ďalšej úlohe nás postavili čelom k stene, aby sme nevideli, čo sa ide robiť. Vždy zavolali dvoch, zaviazali im oči, postavili oproti sebe a medzi nich natiahli fóliu natretú z oboch strán Nutelou. Úlohou bolo naraz ju zlízať. Kto to nespravil, dostal do tváre šľahačku. Samozrejme, niektorí boli hneď celí šľahačkoví a my sme sa skoro popukali od smiechu. Potom prišla marshmallow hra - telefón. Znova sme sa postavili do dvoch radov a do úst sme si museli dať toľko cukríkov, aby sme nevedeli rozprávať. Prvému v rade povedali vetu a on ju musel odovzdať ďalej. Na konci vyhral ten tím, ktorého veta bola najpodobnejšia pôvodnej. Neúspešný tím zas dostal šľahačku do tváre. Celá atmosféra bola úžasná a toľko sme sa smiali, že sme ledva dýchali. Potom prišlo jogurtové kŕmenie. Ku mne a mojej kamarátke prišli tretiaci a povedali, že si máme dať ruky za chrbát, zavrieť oči a otvoriť ústa. Chlapci nám však nedali jogurt len do úst, ale všade: na líca, čelo, nos… a až posledná lyžica skončila v ústach. Ale aj na tom sme sa strašne smiali. Ďalšia úloha bola uhádnuť pokračovanie pesničky. Aby bola sranda, tak naschvál púšťali také pesničky, ktoré sme vôbec nepoznali. Takže skoro každý dostal tanier šľahačky do tváre. Na rad prišiel aj „stoličkový tanec“ a kvíz z pozemného staviteľstva. Rozdelili nás do štyroch skupín a dali nám tri otázky. Keď sme nevedeli odpoveď, pofŕkali nás vodou a posypali múkou. Vyzerali sme ako obalené rezne, ale bolo to strašne vtipné.
Posledný a jediný vážny bod programu bola prísaha. Kľakli sme si na tehlu, na hlavu nám dali stavbársku prilbu a prečítali sme prísahu. Tretiaci nás „povýšili na prvákov“ tak, ako pasujú rytierov, len namiesto meča použili príložník.
Na záver sme zapózovali na spoločnú fotku a hneď po nej vyleteli do vzduchu konfety.
Celá imatrikulácia bola neskutočne vtipná, špinavá, lepkavá a nezabudnuteľná. Som veľmi rada, že som sa jej, ako prváčka, mohla zúčastniť a viem, že si tento deň budeme dlho pamätať.
A čo geodeti?
My sme sa tohto dňa celkom báli lebo sme nevedeli, čo od toho máme čakať. A aj nás strašili. Mysleli sme si, že to bude veľmi zlé, ale naše obavy neboli, našťastie, naplnené.
Robili sme zaujímavé aktivity a keď sme prehrali, tak sme dostali trest. Bola to zábava, aj keď niektoré tresty sme si nazaslúžili.
Deň študentstva sme nemohli osláviť lepšie.
Az idei diáknapot az elsősök gólyává avatásával ünnepeltük meg.
Ez a nap az elejétől fogva tökéletes volt. Először a harmadikosok rajtaütöttek a két elsős osztályon, és kifestették az arcunkat. A tornateremben „welcome drink”-kel vártak minket, ami, nos, enyhén szólva, elég gusztustalan volt. Szójaszósz, citromlé és ecet keveréke. És persze mindannyiunknak meg kellett kóstolnia. Rögtön nevettünk, hogy ki milyen arcot vágott eközben. De az igazi móka csak ezután következett.
Két sorba állítottak minket, és egyesével cipős dobozokat kötöztek a derekunkra, melyekben labdák voltak. Az volt a feladat, hogy kiüssük a labdákat a dobozból. A nevetéstől megfájdult a hasunk. Egy másik feladatnál arccal a falnak állítottak minket, hogy ne lássuk, mi fog történni. Mindig két embert hívtak ki, bekötötték a szemüket, egymással szemben állítottak minket, majd kihúztak közénk egy fóliát, amit mindkét oldalról Nutellával kentek be. Az volt a feladat, hogy egyszerre nyaljuk le a mogyorókrémet. Aki nem tette, tejszínhabot kapott az arcába. Természetesen, néhányan azonnal csupa tejszínhabosak lettek, mi pedig majdnem szétrobbantunk a nevetéstől.
Aztán jött a marshmallow játék – telefon. Ismét két sorba álltunk, és annyi cukorkát kellett a szánkba tenni, hogy már ne tudjunk beszélni. A sorban az elsőnek mondtak egy mondatot, amit tovább kellett adnia. A végén az a csapat nyert, amelyiknek a mondata leginkább hasonlított az eredetire. A sikertelen csapat ismét tejszínhabot kapott az arcába. Az egész hangulat csodálatos volt, és annyit nevettünk, hogy alig kaptunk levegőt.
Ezután jött a joghurtos etetés. Odajöttek hozzám és a barátnőmhöz a harmadikos fiúk, és mondták, hogy tegyük a kezünket a hátunk mögé, csukjuk be a szemünket és nyissuk ki a szánkat. A fiúk azonban nem csak a szánkba adták a joghurtot, hanem mindenhova az arcunkra, a homlokunkra, az orrunkra és csak az utolsó kanál végezte a szánkban. De ezen is borzasztóan nevettünk.
A következő feladat az volt, hogy találjuk ki az adott dal folytatását. A móka kedvéért szándékosan olyan dalokat játszottak le, amiket egyáltalán nem ismertünk. Így szinte mindenki kapott egy tányér tejszínhabot az arcába. Sorra került még a „széktánc” és a magasépítészeti kvíz is. Négy csoportra osztottak minket, és feltettek három kérdést. Ha nem tudtuk a választ, vízzel locsoltak minket és liszttel szórtak meg. Úgy néztünk ki, mint a bepanírozott hússzeletek, de iszonyúan vicces volt.
Az utolsó és egyetlen komoly pontja a programnak az eskütétel volt. Letérdeltünk egy téglára, építész sisakot tettek a fejünkre, és felolvastuk az esküt. A harmadikosok úgy „léptettek elő elsősökké”, mint a lovagokat, csak kard helyett T-vonalzót használtak.
Végül közös fotóhoz pózoltunk, és rögtön utána konfetti repült a levegőbe.
Az egész gólyaavatás hihetetlenül vicces, koszos, ragacsos és felejthetetlen volt. Nagyon örülök, hogy részt vehettem rajta elsősként, és tudom, hogy sokáig fogunk emlékezni erre a napra.
És a geodéták?
Mi eléggé féltünk ettől a naptól, mert nem tudtuk, mire számíthatunk. Azt hittük, hogy nagyon rossz lesz, de a félelmeink szerencsére nem igazolódtak be.
Érdekes tevékenységeket csináltunk, és ha veszítettünk, büntetést kaptunk. Szórakoztató volt, még akkor is, ha néhány büntetést nem érdemeltünk meg.
A diáknapot nem is ünnepelhettük volna meg jobban.
Lili Beke, I.A + I.B trieda